Szombatkor

Hosszú honapok várakozása, és többszöri egyeztetés után sikerült leszervezni e hó 24-ére azt a bulit amit soha az életben nem fogok elfelejteni... Már azt amire emlékszem...

Időközben ugyenezen dátumra egyeztettem fotózást a GWERKOVA lányokkal, és mint az másnap hajnalban kiderült, ez igencsak szerencsés húzás volt részemről... 24 órával később már gondot okozott volna olyanformán megfotózni a dolgot, mint ahogy az megtörtént...
Kései ébredéssel, futvakávézással érkeztem meg a megbeszélt időpontra a megbeszélt helyre. Be a kocsiba és Eperjes, Vermi nagymamájának kisdunaparti kertje, virágzó gyümölcsfákkal, tökéletes helyszinnek bizonyult, a lányok is kitettek magukért... Kellemesen el is fáradtam. A témában közelebbit csak a képek szkenelése után tudok mutatni/mondani, holnap este... ha megérem...

... fotózás után gyors átvedlés, korgó gyomorral Sandiékhoz, a két vendég Tomi és Attila a házigazdával egyetemben, már a többedik feles szilvát és alamát emésztették.(aperitif mi? :)
Sültek a husok, knédli Tsokoládé kezecskéi alól, a dinsztelt képoszta pedig Édesapám konyhájából... A husok elkészülte előtt én is bevertem a megfelelő mennyiséget a már emlitett pálinkákból, jól is estek... Gyors vacsora, cipő, táska, és indulás a GOLFba. Mire megérkeztünk a tevezett mennyiség, többszöröse alakitott át mindünket. Erzsinénék és Lacibátyánk segédletével betermeltük a maradék almapálinkát... ...itt jöttek képbe a sörök, nemsokkal ezután, 11óra magasságában az utolsó emlékképem, hogy kofolát iszom következő felesekkel, képszakadás... ...fübenalvás, bizonytalan ideig... ...keritésmászás törött végtagok nélkül (siker)... ...kórházkert, imbolygással... idáig nem is lett volna komoly gond, de a következő képen, már a lakótelep egyik járdáján fekszem és próbálom viszatekerni a objektivet a gépre, nemmegy... mint másnap kiderült valószinüleg ráestem, mert a bordáim fájnak és van egy kék foltom a megfelelő magsságban... Nincs mivel nyugtassam magam, mert az ominózus hely még csak útba se esik hazafelé... Olyanformán történhetett a dolog, mint mikor a gyermek a szó szoros értelmében földhöz vágja magát... ezzel közel is állok a valósághoz, mert kb. egy 3 éves gyerek értelmi szintjén lehettem hajnalra, csak a 85 kg-ommal nem számoltam... Most úgy érzem magam mit, ha egy autó ütött volna el... Tehát ami minusz az egy Nikon AF NIKKOR / 28-80mm as objektiv, ami plussz az két zúzott tenyér, fájó bal térd, jobb comb, levert bordák... nem vágyom még csak ehhez hasonlatos estére és éjszakára... csupacsupa minusz...

Megleptem a blogomat egy új cimkével, ami igyhangzik: IDIÓTA