tánc

A Korzón táncolj Velem újra, Kedves...

Szombatkor

Hosszú honapok várakozása, és többszöri egyeztetés után sikerült leszervezni e hó 24-ére azt a bulit amit soha az életben nem fogok elfelejteni... Már azt amire emlékszem...

Időközben ugyenezen dátumra egyeztettem fotózást a GWERKOVA lányokkal, és mint az másnap hajnalban kiderült, ez igencsak szerencsés húzás volt részemről... 24 órával később már gondot okozott volna olyanformán megfotózni a dolgot, mint ahogy az megtörtént...
Kései ébredéssel, futvakávézással érkeztem meg a megbeszélt időpontra a megbeszélt helyre. Be a kocsiba és Eperjes, Vermi nagymamájának kisdunaparti kertje, virágzó gyümölcsfákkal, tökéletes helyszinnek bizonyult, a lányok is kitettek magukért... Kellemesen el is fáradtam. A témában közelebbit csak a képek szkenelése után tudok mutatni/mondani, holnap este... ha megérem...

... fotózás után gyors átvedlés, korgó gyomorral Sandiékhoz, a két vendég Tomi és Attila a házigazdával egyetemben, már a többedik feles szilvát és alamát emésztették.(aperitif mi? :)
Sültek a husok, knédli Tsokoládé kezecskéi alól, a dinsztelt képoszta pedig Édesapám konyhájából... A husok elkészülte előtt én is bevertem a megfelelő mennyiséget a már emlitett pálinkákból, jól is estek... Gyors vacsora, cipő, táska, és indulás a GOLFba. Mire megérkeztünk a tevezett mennyiség, többszöröse alakitott át mindünket. Erzsinénék és Lacibátyánk segédletével betermeltük a maradék almapálinkát... ...itt jöttek képbe a sörök, nemsokkal ezután, 11óra magasságában az utolsó emlékképem, hogy kofolát iszom következő felesekkel, képszakadás... ...fübenalvás, bizonytalan ideig... ...keritésmászás törött végtagok nélkül (siker)... ...kórházkert, imbolygással... idáig nem is lett volna komoly gond, de a következő képen, már a lakótelep egyik járdáján fekszem és próbálom viszatekerni a objektivet a gépre, nemmegy... mint másnap kiderült valószinüleg ráestem, mert a bordáim fájnak és van egy kék foltom a megfelelő magsságban... Nincs mivel nyugtassam magam, mert az ominózus hely még csak útba se esik hazafelé... Olyanformán történhetett a dolog, mint mikor a gyermek a szó szoros értelmében földhöz vágja magát... ezzel közel is állok a valósághoz, mert kb. egy 3 éves gyerek értelmi szintjén lehettem hajnalra, csak a 85 kg-ommal nem számoltam... Most úgy érzem magam mit, ha egy autó ütött volna el... Tehát ami minusz az egy Nikon AF NIKKOR / 28-80mm as objektiv, ami plussz az két zúzott tenyér, fájó bal térd, jobb comb, levert bordák... nem vágyom még csak ehhez hasonlatos estére és éjszakára... csupacsupa minusz...

Megleptem a blogomat egy új cimkével, ami igyhangzik: IDIÓTA

Mámor

Végy 3-4 korsó, már habositott aranysárgán fénylő nassört. Öntsd egyesével kisebb szünetekkel a célnak megfelelő edénybe, egy tipizált beöntőn keresztül. Az élhető hatás érdekében, ha nem is kötelező, de erősen ajánlott a korsónkénti katalizátor bevitele. Mai receptünk katalizátorának a házi cseresznyepárlatot ajánlanám. Miután az adott mennyiséget az edénybe öntöttük, ajánlatos 20-30 perces szünetet tartani. A szünet pontos hosszát az edény fala határozza meg. Ha a szünet végeztével nem érezhető a kivánt hatás, bátran fogyasztjuk el a következő Mámort. A hatás 100%-osan garantált, még a következő szünet beikatatása előtt...

Kezdő mámorozóknak ajánlatos a szünetet a második nassör és katalizátor bevitele után beiktatni, közben pedig felmérni az edény falának állapotát, a nem kivánt hatás elkerülésének érdekében.

Szép estét és jó szórakozást!

Mámor

Az úgy volt, hogy az elmúlt hónapokban elég gyakran ittam le magam, még annál is alaposabban a sárga földig. Rá is kellett eszmélnem, hogy ez a dolog semmikép nem követhető. Mert ugye villámgyorsan hullanak az eurók kifelé az ablakon... azután, ha elérek egy bizonyos szintet kiborulok, majd ezt a szintet átlépve jön az ablak és nem emlékszem dolgokra. Sosem volt ablakom, bármennyit is ittam mindig emlékeztem mindenre, most pedig hosszú órák, események maradnak ki, ahol ott vagyok és teszek dolgokat, de végképp nem emlékszem semmire... ... senki nem panaszkodott :) össze se törtem magam soha... csak homályba borulnak az emlékezetes éjszakák... és bizony ott van az elkerülhetetlen másnap, mire oly szinten vagyok fogékony, mint senki más ebben a városban, egy alapos alkoholmámor majdnem 36 órát vesz el az életemből... Mindezek fényében úgy döntöttem, hogy csak tudatosan fogom leinni magam, és csak hetente egyszer :) nem vagyok alkoholista, csak iszákos :)

Igy fedi homály ezen fotók születését is... Az rémlik, hogy bányászom elő a gépet... , de hogy miféle megfontolásból fotóztam 100as filmre, sötétben, koncertet, és hogyan? Az végképp nem tiszta. Node csak sikeredett belőle valami... :)

Körforgás

... ha a vécén húzom le a múltam, akkor hamarosan pohárból fogom inni azt...

... a helyzet akkor sem változik, ha a fűbe köpöm...

döntés

Úgy döntöttem, hogy ezentúl levágom a képek kerettyeit, mert úgy döntöttem :)

Kivételt csak a kivételes esetek képeznek majd :)

Csönd van.

PHálinkaparty

azt hiszem két hete hétvégénén volt mikor hozzávetőlegesen egy kibli házipálinkát fogyasztottam el apránkét, vastag falú stampóspohárból... a képek hibaista komponálásában nagy segitségemre volt a szkener automatikája ami valahogy nem nagyon találta a képek szélét, és igy sikeredett. a zöldes árnyalatot pedig a rossmann drogériáknak szeretném megköszönni... :)

győrött mászkáltam és a nap közepén elfogyott a film aBeirettből és kénytelen voltam venni egy tekercs rossmanngazdaságos, 24es, 400ast...

Egy kép

N.
Ma hajnalban két forró pogácsát reggelizni álltam meg a város keleti végén.
Igy nyertem nyitott szemmel rálátást a napkeltére. A naptól picit jobbra, csukott szemmel, pedig arra a képre, melyiken a paplan alatt szeliden mocorogsz, és álmoddal várod a reggelt.

ősszel

Már több mint egy hónapja sárgulnak odakint a levelek…

Azóta állok egy hideg, márvánnyal boritott teremben és nézem azt az arcot. Egy félreolvasott vonás úgy szúr sziven egy hosszú és vékony pengével, hogy nem érzem a fájdalmat, csak talám mikor a bőrön halad szépen, lassan keresztül és a markolathoz közeledve egyre mélyebb és magasabb sebet vág magának, egészen addig míg eléri a szívem helyét, hogy ott egy aprócska szúrással hatalmas kárt okozzon. Én pedig csak bámulok lefelé, és nézem azt a szép, már-már giccses markolatot, egy műalkotás apró kövekkel és cirádákkal boritva. Közben a szemem sarkából véres könnyek indulnak el lefelé. Lassan, a gravitációnak nem engedelmeskedve, pontosan a seb felé, hogy ott a résen keresztül újra eljussanak ahhoz a szervhez ami kipumpálta őket belőlem. Talán órákig is tarthatott a holyamat. A tőr markolata egyszercsak elválik a pengétől és csörömpölve a márványpadlóra zuhan, majd eltűnik, mintha soha nem is létezett volna. Csak egy heg marad utána és egy acél tüske ami a szivemet szúrja, most már leírhatatlan fájdalmat okozva…

Leisztner kisasszony és a dolgok

Vannak azok a dolgok, amelyek az ember akatából történnek, és vannak azok a dolgok melyek az ember akaratán kívül... A két lehetőség vegyülete, mikor valami olyat kell tenni amit nem szeretnél, nagyon nem szeretnél, de kénytelen vagy megtenni, hogy a dolgok azon kerékvágásba kerüljenek, ami megnyugváshoz és a békességhez vezet... A kellemetlen az mikor olyan dologról vagy kénytelen lemondani amivel a mindennapok váltak teljessé. Azért, hogy olyan dolgok lépjenek a helyébe amelyek teljesn mások és távolról sem képesek annyi örömet szerezni...

Klopacska

Bányászbörtönből(aszonták) lett szinvonalas teázó. Jókora terasszal, extra alkoholokkal. A beltérben ugyan bagózni nem lehet, de vizipipázni igen és a dohányok választéka kárpótol. A "Tealap" naggyából egy komolyabb étterem teljes étlapját teszi nevetségessé. Ha mind meg szeretnéd kóstolni, akkor felkötni a gatyád nem elég...

Na léptem borozni, azután meg sörözni...

káni filmfesztivál

Kánott ugyan sok mozgás nincs. A lakosok száma is csak mindössze hat. Ugyanakkor egy pillanatig sincs senkinek hiányérzete emiatt. Az emberek és a nyüzsgés helyett viszont van béke és nyugalom. Megáll az idő a vérnyomás süllyed, és az odalátogató bizony akarva akaratlanul is felveszi a hely tempóját. Lelassul...
Elgondolkodtam többször is, 4 napos ottlétem alatt, hogy vajon a világ végén, vagy a világ közepén vagyok e? De azt hiszem, hogy Kán a mi kicsi világunk közepe.

Hupsz... a fesztivál :)
Feltűnik az embernek a nevek egybecsengése, és ezt a helyiek ki is használják, már 11. éve. Ilyenkor a falu lakossága meg 50szereződik :) és jön a nép szerte az országból. Zzúzz a gitár, zakatol a valódi analóg filmvetítő, ömlik az olcsó lengyel sör és a finom házi körtepálinka. Agyaltunk is a dolgon, hogy jövőre bizony megpróbáljuk eltalálni a fesztivál időpontját, de neeeeem. Kánba az ember a béke és a nyugalom miatt megy...

balatonszánd

ami a 2009es BAlaton SOund-ot illeti, iggencsak felejtősre sikeredett...

persze minikirándulásnak voltak felejthetetlen pillanatai is. a zamárdi autóskempingben nem az idén voltam utoljára az teljesen biztos. remek hely, mindenkienk csak ajánlani tudom, aki nem viszolyog a sátorban alvástól. ettől eltekintve minden tökéletes és tiszta... komfort :)

mostanában, valahogy nem sok mondanivalóm akad, illetve akad, csak valahogy megfogalmazódni nem akar.
úgyhogy betemetem a blogot fotókkal. lesznek balatonos fotók, kievel, teszkópimpel és más ahhoz hasonlatos elemekkel fűszerezve...

16mm

le vagyok maradva magam mögött, mint a lusta pingvin. rengeteg negativom és fotóm hentereg feldolgozatlanul...

ma összefutottam a Szilivel, és figyelmeztett, hogy lőttem egyett a 16mm-es ZENITARjával. mondom remek. elő is bányásztam a villanyleveleim közül, és e a e. :)

el van döntve, hogy a közeljövőben kapok magamtól egy ilyet. alig várom. :)

Kisasszony alkot

Noémim megkért, hogy szerezzek be neki egy, az enyémekhez hasonlatos masinát, klasszikusan filmre... gondoltam, először inkább próbáljon ki egyet az enyémek közül... ez igy biztosabb, mint venni egyet, ami elromlik és kirándulhatok Újvárba újra, amit mostanra kifejezetten unok...

úgy sejlik a dolog, hogy a Kisasszony egészen ügyes :) ezt a kettőt a Konicával lőtte, Győrött egy kávézóban.

most a Fujicával próbálkozik... mert az olyan helyes/kicsi/nőies :)

repcés reggeli

az úgy volt, hogy megittam az elfelejtett, hideg kávémat az éjszakás műszak végén. bő fél bögre presszó... amiből az sült ki, hogy szundi helyett, másfél órát autókáztam a városban tágra nyilt szemekkel, fototémát keresgetve... az előző poszt is ennek eredménye.

Ernő

tavaly őszel 5-6 év után újra beüzemeltem a matuzsálem, LUBITEL 166B-met. a negativelőhivás és szkenelés bizony nem volt sétagalopp. a laborálás részét megoldotta nekem Pixel, ezért nagy köszönet neki. a szkenelést Pozsonyban hozták össze. ugyan azt nem tudom, hogy mi tartott nekik közel két hónapig, de megszületett... :)

hamarosan magam is nekiállok, negativot laborálni, csak a sötétkamrát kell összetákolni fotoklubostul:)

lavazza

délutáni kávé Újvárban, és Ernő gonosz tekintete a kávé mögül... :)

naggyábó fél órája kaptam esemest Jancsi bácsitól. hogy megjavitja a gépemet, 54 evrójér. emellé teljes géó.

Ábel

... avagy a kaptar.sk

valójában nem is szeretek portrét fotózni(bár már az is lehet, hogy mégis), de ez egy kifejezetten kényelmes módja a negativ pazlásnok:) kiül az ember a golfba, mert ott jó, és eberek ülnek körülötte. van elég fény, néha sok is. csak gép elővesz, élesit és exponál... oszt kész is...
Konica-val készültek a képek, amely most Újvárban a Matuňák Jancsi bácsinál van... kinek a boltja, mint az tegnap kiderült egy takaros magánlakás a 7.elemeten :)