Mámor

Az úgy volt, hogy az elmúlt hónapokban elég gyakran ittam le magam, még annál is alaposabban a sárga földig. Rá is kellett eszmélnem, hogy ez a dolog semmikép nem követhető. Mert ugye villámgyorsan hullanak az eurók kifelé az ablakon... azután, ha elérek egy bizonyos szintet kiborulok, majd ezt a szintet átlépve jön az ablak és nem emlékszem dolgokra. Sosem volt ablakom, bármennyit is ittam mindig emlékeztem mindenre, most pedig hosszú órák, események maradnak ki, ahol ott vagyok és teszek dolgokat, de végképp nem emlékszem semmire... ... senki nem panaszkodott :) össze se törtem magam soha... csak homályba borulnak az emlékezetes éjszakák... és bizony ott van az elkerülhetetlen másnap, mire oly szinten vagyok fogékony, mint senki más ebben a városban, egy alapos alkoholmámor majdnem 36 órát vesz el az életemből... Mindezek fényében úgy döntöttem, hogy csak tudatosan fogom leinni magam, és csak hetente egyszer :) nem vagyok alkoholista, csak iszákos :)

Igy fedi homály ezen fotók születését is... Az rémlik, hogy bányászom elő a gépet... , de hogy miféle megfontolásból fotóztam 100as filmre, sötétben, koncertet, és hogyan? Az végképp nem tiszta. Node csak sikeredett belőle valami... :)